Halloween

Otthon javában tombolt a 4 napos hosszú hétvége, Németországban ez is, mint minden ünnep és szabadnap tartományonként változó. Naná, hogy Berlinben nem tartják... jóval kevesebb amúgy itt az ünnepnap, mint máshol az országban.

Bezzeg Halloweent tartanak, tegnap este átszaladtam boltba és mindenhol félelmetes jelmezbe öltözött és arcfestett gyerekek futkároztak. Míg Amerikában házakhoz kopognak be ijesztgetni és édességet kérni, itt boltokba mennek be, ahol valami kis mondókát mondanak és már telik is a gyűjtőzsák.
Azért némelyik a frászt hozta rám a sötétben.

Mi is állítottunk órát vasárnap éjjel. Ha jól tudom az egész óraátállítás Németországból indult anno. Igazán el is törölhetik végre.

Szombaton el akartunk menni a Berlin melletti outletbe. Ugyanaz a cég, mint ami Parndorfban van. Sajnos kicsit bonyolult kijutni tömegközlekedéssel (és gyerekkel, így szkippeltük a témát, amíg nem lesz kocsink.

Helyette Incivel csajos hétvégét tartottunk.

Egy nagy séta után beültünk egy KinderCaféba.
Nagyon szép az ősz Berlinben. Néha hidegebb, mint amit én elképzelek, de tényleg csodálatos. Mivel tele van a város parkkal, fákkal, ezek gyönyörű színeket adnak ilyenkor a városnak. Csak mondom, mert Budapesten már alig van fa vagy zöld terület, így a képzelőerőre bízom a dolgot :)

Vissza a KinderCaféra, Budapesten egy ilyen hely van, ez a HellóAnyu. Orsi, a tulajdonos sokáig élt Berlinben, mielőtt jöttünk mondta is, hogy itt minden sarkon lesz egy ilyen hely. Hozzátenném, hogy egyiknek sincs olyan hangulata, mint amit ő összehozott a Csányi utcában.
Ahol most voltunk az pl nem volt rossz. Ebédre akartunk beülni, de szombat lévén brunch büfé volt. Mindenevő Incivel ez nem kihívás, tudtam, hogy úgyis lesz olyan az asztalon, amit megeszik. Desszertnek kapott egy kis amerikai palacsintát (pancake) Nutellával. A szomszéd asztalnál (2 pár+gyerekek, ebből összesen egy német anyuka) dőltek a nevetéstől, mennyire cuki, ahogy majszol. Nem nagyon szoktam neki édességet adni. Persze néha egy tejszelet lecsúszik, de inkább egy mézes kenyér vagy valami müzli a finomság (Inci: "ság").

Kényelmesen megebédeltünk, majd a hely hátsó részében kialakított játszószobában játszott egy kicsit.

 

Halloween hétfőre esett így minden nagyobb programot hálistennek hétvégére tettek. Vasárnap nagyon szép idő volt, ezért délután elmentünk a botanikus kertbe. Busszal nagyjából 15-20 perc tőlünk és persze Inci már járt itt a bölcsivel. Egyértelműen felismerte hol járunk és lelkesen mutatta a tavat, kacsákat.
Szóval itt volt a város legnagyobb gyerek Halloween rendezvénye. A legrosszabbra számítottam, ehhez képest irtó jól éreztük magunkat.
A kert, már amennyit láttunk belőle csodálatos! 

Kinti és benti programok is voltak. Kinti pl a szalmadobálás: egy domboldal leszórva szalmával (nem ragadós) és rendes szalma-csata alakult ki. Persze itt is majdnem mindenki jelmezben volt már, elég vicces látvány volt. Az üvegházban voltak a kézműves foglalkozások: tökfaragás, maszkfestés, sima festés. Incit még nem igazán lehet a maszkos feladatba bevonni, mert nem húzza fel. Így a sima festést választottuk. Lehetett venni vászontáskát, amire aztán készültek a remekművek. 

Annak ellenére, hogy rengeteg gyerek volt, minden teljesen nyugiban zajlott. Semmi üvöltés, veszekedés, magam is meglepődtem. Mindenki sorrakerült, a feladatokat felügyelő nénik szuper kedvesek voltak, pedig mi már a nap második felében értünk oda és tuti már ezer gyerek volt előttünk aznap.
Az egyik meg is jegyezte, hogy Inci a korához képest milyen ügyesen fest - nem megy a táskán kívül pl. (Igen, beszélt angolul)

Belefutottunk egy magyar családba is de csak köszöntünk és ment mindenki a dolgára.
A festés után éppen elkezdődött az estét záró gyerekkoncert.
Már sötét volt, ez szabadtéren zajlott. A zene nyilván ez a baromi idegesítő gyerek srammli volt, de a látvány még nekem is tetszett. Az énekesek boszorkány meg zombi jelmezben voltak, tökök táncoltak a háttérben. Inci nagyon élvezte. Ment a tapsi ezerrel.
Pár számot meghallgattunk és mentünk haza.

A buszmegállóban találkoztunk a kínai családdal, akiknek a 2 kislánya Incivel járt bölcsibe. A nagyobbik iskolába jár már, a kicsinek találtak a lakásuktól 2 percre bölcsit. Inci nagyon szerette őket, sajnáltuk is, hogy elmentek de most nagyon jó volt találkozni velük. Nem laknak tőlünk sem messze úgyhogy megbeszéltük, hogy keressük majd egymást és tudnak játszani a makik.

Vicces amúgy, hogy ezt a posztot már 2 napja írom. Egyszer csak a végére értem azt hiszem :)