Vica óvónéni

Kedden itthonról dolgoztam, de estére sajnos éreztem, hogy beteg leszek, így írtam a főnöknek, hogy hadd maradjak a héten itthon. A bölcsiben is szóltak délután, hogy Inci nincs jó bőrben, ha gondolom vigyem el orvoshoz.

A gyerekorvos a héten délután zárva, most van 2 hétig őszi szünet, gondolom ezért. Hívtam másik orvosokat, de nem voltak nyitva éppen. Az egyetlen hely, ahol felvették egy gyerekfogászati rendelő volt, mondták, hogy ők bár "csak" fogorvosok, de szívesen megnézik, ha valami sürgős baj van segítenek. Hát jó. Nem is volt messze, így elmentünk. 

Mindenre számítottam, csak arra a látványra nem, ami fogadott. Egy repülőgép és repülőtér design volt az egész rendelő. Percekig csak álltam és néztem körbe. A recepciós csaj mondta, hogy ő is imádja :)

Kb 10 percet kellett várni, Inci sem panaszkodott közben, annyi játék volt. 

Megvizsgálták, és ha már itt volt a fogait is megnézte a dokinéni. Közben a plafonon ment a mese, nehogy unatkozzon a gyermek. 

Másnap reggel azért elmentünk a saját dokihoz is, Inci egy tündér volt ismét. Szó nélkül vizsgálta az orvos tetőtől talpig. Valami lightos vírust nyalt be, attól folyik taknya nyála, plusz még a szemfogai is jönnek már mondjuk kibújtak, de nőnek.

Így mindenképp jobbnak láttam, ha a héten otthon maradunk.

Mivel a fél iroda beteg és elég húzós a munka (végre), nem betegszabit vettem ki, hanem home office-t. A betegszabi nálunk amúgyis úgy működik, hogy szarul vagy, szólsz a főnöknek és 3 napig orvosi igazolás nélkül is elfogadják, hogy nem mész be. 3 nap után kötelező már orvosi papírt vinni. Azért szigorúan a lelkemre kötötték, hogy pihenjek is és meg ne erőltessem magam. 

Naivan elképzeltem, hogy gyömbéres teát kortyolva verem a laptopot majd amíg Inci játszik és mesét néz, hát ööö ja. Azért még csak 2 éves múlt és valamit ebédelni is kell minden nap és nagy figyelmet igényel, így a főzés, munka és játék keveréke volt ez a 3 nap plusz most a hétvége. Nem mondom, hogy nem szívta le az agyam teljesen, de jó is, hogy betegen nem kell mászkálni legalább és emberek közé menni. Napi 1 sétánk volt azért, kellett a friss levegő. Barnussal mentünk erdőbe vagy éppen boltba.

Amire különösen jó volt ez a nem tervezett otthonlét, hogy Incit végre egész nap pelenka nélkül tudtam hagyni. Eddig is voltak már próbálkozások, pár órára pelus nélkül otthon, de ha mentünk valahova akkor kapott. Most alváshoz kapott csak, de pl sétára nem. Az erdőben be is pisilt, de a boltba menet nem. Az erdőben már utánozta Barna 3 lábon pisilését is.
Otthon már nem is kérdés, hogy kiabál és fut a WCre, nagyon vicces amúgy. Néha vaklárma, de legalább otthon nem pisil már be. Sőt, alvás után már a pelusba sem akart. Szólok is majd a bölcsiben, hogy ne lepődjenek meg.

Apropó, bölcsi:

Ugyebár a max 10 gyerekre, aki nálunk van, a törvény szerint minimum 2 óvónő kell. Ha az egyik beteg, a Jugendamt tud küldeni helyettest. Nálunk mivel tényleg családias a környezet és a hangulat, a szülők is ismerik egymást, így az éppen ráérő szülő általában felajánlja, hogy beugrik 1-1 napra. Múlt héten nekem volt egy lazább napom, home office szintén, így hát (kapaszkodik mindenki?):

1 napra óvónéni lettem. 

Legjobban Nóri sorai jellemzik ezt az egész szituációt: 

"komolyan mondom, nekem 4 éve azt mondják, h te gyerekekre fogsz vigyázni a saját lányod bölcsis csoportjában tuti azt gondolom, h elmebeteg, aki beszél"

8 gyerekkel indult a nap, 2 közülük ebéd előtt még haza lett küldve, mert előtte nap hánytak (unokatestvérek) és apuka a 24 órás szabály ellenére behozta a bölcsibe. A 24 órás szabály láz és hányás esetén van.

Incivel mi is ebéd után hazamentünk, hogy ha már lehet akkor otthon aludjon és akkor csak 5 gyerek marad Vivinek délutánra 

Számítottam egy sor hisztire meg anya anya meg csimpaszkodásra, de SEMMI. Ügyesen játszott, a gitáros énekes mondókákat kívülről tudta, bármit, amit németül mond neki Vivinek megérti. ISZIK TEJET. 

Én 34 éve nem iszom kb tejet. Otthon és itt is azt mondta az orvos, hogyha kellő mennyiségű sajtot, joghurtot stb. eszik a gyerek, hagyjam a francba a tejet. 
Persze felőlem igya, nem zavar, sőt azóta a reggeli menüre felkerült a müzli tejjel és a kakaó is.

A délelőtti játékok, játszótér és az asztalnál való reggeli és ebéd után már értem miért mondja Vivi, hogy Inci milyen jó gyerek.

Minimális fegyelmezésen kívül tényleg nem kell rászólni. Szépen játszik, eszik, nem válogat, öltözik, cipőt húz (amit a nála nagyobbak sem csinálnak), kezet mos. Szóval na. Mondjuk van benne munka, de csomó minden neki már természetes, amit mások tanulnak. Már ha a szülők veszik a fáradtságot.

Azért a nap végére éreztem, hogy a családi vonallal ellentétben én miért is nem lettem pedagógus.

Führerschein - a német jogsim

Mielőtt elhagytuk Magyarországot, átnéztem minden fontos iratunkat, lejárati dátumok stb. Láttam is, hogy a jogsim már csak december közepéig érvényes, de mivel a kocsit is eladtam és az még májustól akkor fél év volt, úgy voltam vele, hogy addig még megyek Magyarországra és majd ősszel megcsináltatom. Ehhez képest június elején jött egy email valami mittudomén milyen hivataltól, hogy a jogosítványom B kategóriája július 21-én lejár majd, szülinapi ajándék gyanánt.

Ekkor kattant be a történet, hogy kedves nagybátyám is hasonlóan járt, csak neki már a rendőr fedezte fel a lejárati dátumot és hopp el is felejthette megújításig a jogsit.

Ugyanis, kedves tévénéző gyerekek, a jogosítvány lejárati dátuma NEM ugyanaz, mint a kategória érvényessége. Míg az előző az első oldalon van feltüntetve, jól látható módon, addig az utóbbi a hátoldalon található és javaslom, hogy nagyítóval keressétek.

Júliusig vártam, mert gondoltam lesz időm ezt elintézni, majd ősszel otthon blabla. Aztán jött a meglepetés út, jegyek lefoglalva, autó bérelve.
Jajj, jajj nekem itt szeptember 22-én bizony vezetni kell.

Július elején hívtam a központi időpont adó számot, ez a 115 és ők látják, hogy egész Berlinben milyen ügyhöz és melyik hivatalban, mikor van szabad időpont.
Jogosítvány cseréje: augusztus vége, ügyintézési idő 6-8 hét. Muhaha, köszi.

Egyből Google, Facebook, mindent segítségül hívtam.
Azt tudtam, hogy nem szeretnék magyar jogsit, mert a lejárt magyart be tudom cserélni németre, és ha már EU meg itt van lakcímem is, akkor miért is ne.
Ami szintén biztos volt, hogy július 21-ig, a lejárati dátumig be kell adnom a kérelmet ehhez, mert ha egyszer lejár, akkor már csak a kibocsátó országban cserélik/hosszabbítják.
Ezen kívül jöttek az infók, hogy ez kell az kell, orvosi vizsgálat, sok pénz Jézusom, menjek inkább haza, minden volt, innen is köszönöm az internetezőknek.

Azt is megtudtam a 115-ön a hölgytől (természetesen németül, hogy van egy hivatal a Puttkamestrassen, ahol el tudom intézni talán időpont nélkül.
Veszíteni valóm nem volt, ez a hivatal 2 megálló a munkahelyemtől, így július 12-én, még a lejárati idő előtt odamentem nyitásra, délelőtt 11-re. Akkor már a bejáratnál állt a sor és a szükséges infópult az első emeleten van :)
Egy kellemes 2,5 órát töltöttem sorbanállással. És mikor az ablakhoz jutottam, a nálam fiatalabb kislány természetesen nem beszélt angolul. Így activity módszerekkel elmutogattam, mit is szeretnék. Kaptam egy időpontot aznap 17:40-re (18-ig volt nyitva).

Visszamentem 17:42-re, közölték, hogy ejnyebejnye késtem, majd leültem a váróba és 55-kor hívtak be. Egy szintén angolul nem tudó, fiatal kislányhoz kerültem.
Elkért pár adatot, majd egy helyi automatához irányított, ahol be kellett fizetnem 35 eurót.
Aggodalommal közölte, hogy a lejárati időre nem lesz kész semmiképp a jogsi, de mondtam neki, hogy szeptember 22-re legyen meg és jóban leszünk.
Ó persze hát 6-8 hét, sima ügy, kapok majd egy levelet és mehetek is átvenni.
Szeptember 10 után telefonáltam, mert eltelt 8 hét és nyoma sem volt levélnek, akkor azt mondták, hogy nyugodjak meg, 10 hét már a feldolgozási idő és majd jön a levél.

Egy cseppet azért izgultam, mert kifizettem már a bérautót. De hát mit érne az életünk izgalom nélkül, ugye.
Szeptember 21-én munka után otthon egy levél fogadott, hogy szeptember 30 után mehetek a jogosítványért. Aha, kösz.

Hazarepültünk, reptér, autófelvétel, jogosítvány ellenőrzés, az ügyintéző csak az első oldalt nézte. Már csak azon kellett izgulni, hogy a 6 nap alatt ne állítson meg a rend őre. Szerencsére megúsztam.

A héten elmentem a hivatalba 11-re, ahol ismét brutális sor várt rám. Pontban 11-kor egy nő végigjárta a sort és előre gyártott sorszámokat osztogatott azoknak, akik csak átvétel miatt mentek. Így már csak 35 ember volt előttem úgy, hogy nyitásra mentem :)
Azért ez lényegesen gyorsabban ment, belengettem a levelet, leadtam a magyar jogsit és tádámm, 2031-ig csodás lesz az életem.

Se orvosi igazolás, se fordítás, se rengeteg pénz, csak mindennél több türelem kellett hozzá.

Azért mondjuk elgondolkodtató, hogy egy látásvizsgálat miért nem kell legalább, mint ahogy az is, hogy lejárt irattal is tudtam autót bérelni egy repülőtéren...

Egy jó nap

Ha valaki a tegnapi szörnyű éjszaka után azt mondja, hogy ma ilyen jó napunk lesz, nagyon kinevetem.
Tegnap délután egy kedves üzenet fogadott minket a ház ajtaján, amin az állt, hogy a szomszéd házban, amivel közös falunk van, szülinapi buli lesz. Nagy naivan arra gondoltam, hogy isznak egyet kettőt sokat, majd éjfél előtt elhúznak valahová szórakozni. Ehhez képest hajnal 4 után még teli torokból üvöltötték a remekbe szabott német popslágereket. Incit hálistennek nem zavarta, hogy az ágya melletti fal túloldalán kisebb káosz van, teljes nyugalomban aludt.

Aztán jött a jó nap:

* 9-kor keltünk, ami azért valljuk be, nem gyakori jelenség 2 év körüli gyerekkel.

* mivel az idő elég nyomi volt, nem mentünk sehova, helyette délelőtti program a főzés-mosás-takarítás volt. Inci kedvence, borsófőzelék volt a menü, amiből persze kétszer is evett ebédre.

* reggeli után kitaláltam, hogyha már úgyis egész nap itthon leszünk, lesz alkalom a szobatisztaság gyakorlati elemeire is. A délutáni alvás kivételével Inci egész nap pelenka nélkül volt és egyszer sem pisilt be! Csak a wcbe, mindig előre szólt, nagyon ügyes kis maki :) A bilit nem használja, csak a szűkítőt a nagy wcn.

* amíg aludt délután, elmentem egy gyerek-bolhapiacra. Kis családok kipakoltak és árultak mindenféle használt, de kitűnő állapotban lévő ruhát, játékot, könyvet. Még pár téli holmi hiányzott és sikerült is megvenni kb mindent. Szerintem Inci 10 éves koráig nevetve be tudtam volna vásárolni fillérekből.
Lesz még ilyen tavasszal is hálistennek :)

* amikor hazaértem, egyből Skype elé ültünk és Inci heti randija következett Mamával és Dédivel.

* délelőtt levelem is jött. Még mindig szokatlan, hogy itt szombaton is jön a postás. Félve nyitottam ki, mert a Familienkasse volt a feladó. Ez a hivatal, ahová a családi pótlék igénylést adtam le kb 3 hete. Legnagyobb örömömre értesítés érkezett, hogy mindent rendben találtak és ezentúl kapjuk a havi összeget Inci után. Illetve visszamenőleg is.
Erről írok külön majd, mert megér ez is egy külön posztot, mint eddig minden más hivatalos intézkedés itt Berlinben.

Este be akartunk menni a központba, de tényleg hideg volt, így a tervezett programot elnapoltuk. A város nevezetességei vannak kivilágítva pár hétig és különböző vetítések mennek az épületeken. Videón láttam már, eszméletlen jól néz ki. Arról nem is beszélve, hogy az egyik fő szponzor a munkáltatóm :)

Este még belefért egy hosszú séta is Barnussal, így ez tényleg egy nagyon jó nap volt.

Október 3 - A német egység napja

Nekem először ez az ünnepnap egy teljes szabadnapot jelentett csak, amin mehetünk az állatkertbe. Sosem gondoltam volna, hogy egy jó kis klasszikus búcsúba csöppenek még aznap :)

Aztán reggel egy pofás torokfájással indítottam, így állatkert nyista, helyette Pori elvitte Incit a Yorckstrassenél lévő hatalmas parkba ebédig, addig volt pár órám helyrehozni magam. 

A délutáni alvás után viszont kellett találnom valami programot, amivel Incit lekötöm. Az idő is langyos 15 fok volt és nem is esett. Írtam egy másik magyar anyukának, hátha mennek játszótérre, és ő javasolta, hogy menjünk a Bradenburgi kapuhoz, ahonnan ők épp hazaértek, de vásár van meg zenebona, az meg mindig jó. A tömeg kevésbé, de majd feltalálom magam.

S-bahnnal ez a mutatvány 5 megálló tőlünk, hamar odaértünk. 

Teljes sokkot kaptam mikor megláttam, hogy az egykori Love Parade helyszínén micsoda búcsút rittyentettek. Szinte még láttam magam előtt Westbamet és Marushat a körhinta helyén.

Természetesen ezer rendőr, táska átvizsgálása belépéskor, azért megpróbáltak biztosra menni. 

És akkor arcomba csapott a búcsú :D

Körhinta, kacsahalászat, célbadobó, óriáskerék, 2 magyar lángosos, ezer currywurst árus, ja és a lufis! Persze az is volt... :) Közben az úton színpadok, zenészek. Tömeg volt, de teljesen kulturáltan lehetett közlekedni.

Inci életében először ült egyedül ezeken a forgó szarokon, egyből annyira megtetszett neki, hogy három kört is ment 3 különböző objektummal. 

A kacsahalászat még mindig a világ legnagyobb biznisze, nem is értem, mit keresek az Eonnál... nyeremény a kínai plüssipar összes remeke, nekünk egy kiváló macskát sikerült összeszedni. 

A lufiárusnál kicsit rezgett a léc, mert Inci kinézte az egyik legnagyobb bocis héliumos lufit, amit gyorsan meggondolt és rendőrség helikopteres lett a másik opció. Mivel nem volt kedvem a tömött vonaton egy ilyennel hazamenni, és tudtam azt is, hogy belehal, ha nem kap valamit onnan,  gyorsan felhívtam a figyelmét egy csillag végű világítós botra, ami biztosan varázspálcaként is funkcionál néha. Nyilván tetszett neki.

Miután a kínai ipart, a magyar lángosost és a román búcsús vendégmunkásokat is megörvendeztettük némi helyszíni költekezéssel, elindultunk haza. 

Ennyi pont elég volt.

A varázscsillagpálca:

A leleményesebbek láthatják a magyar nagykövetség zászlaját a kapu boltívein keresztül :)

Stoptober

Pár hete olvastam egy cikket, amiben egy nő leírta, hogy ha jól emlékszem 10 napra feladta a Facebookozást és mennyivel jobban érezte magát utána.
Természetesen meg is osztottam a cikket Facebookon... Nóci barátnőm, aki Angliában él hozzászólt, hogy ő is gondolt már rá, hogy egy időre abba kellene hagyni, így megbeszéltük, hogy októberben egyáltalán nem fogjuk használni.

Messenger, Instagram, Viber és egyéb kommunikációs csatornák maradnak, mert azért így külföldről mégsem küldhetek galambot mindenkinek, aki kíváncsi ránk.
Ez persze kiváló szűrő is lesz, hogyha nem posztolok naponta 20 cikket vagy képet, akkor egyáltalán kit fog érdekelni, hogy mi van velünk.

Mindkét telefonról leszedtem az applikációt, laptopon meg nem nyitom meg, ilyen egyszerű.
Aztán ha ez a hónap sikerül, nem kizárt, hogy örökre feladom, bár kétségtelen, hogy sok hasznos információt szereztem eddig onnan.

Azért egyelőre arra is kíváncsi vagyok, hogy a 30 nap hogy fog menni :)
Ígérem, ha megszegem arról tudni fogtok.