...

Nem tervezett home office csúszott be a hétre. Inci hétfő éjjel egy finom 39,8 fokos lázat produkált köhögéssel, krákogással.

Kedden Pori maradt vele itthon, mert nekem muszáj volt bemennem az irodába, aznap volt a nagy forgatás.

A cég berlini részét bemutató belsős kisfilmet forgattak és a mi részlegünkről az ukrán kislányt és engem kértek fel, hogy pár előre megírt sort mondjunk el szépen kamerába, stb :D

Irtó vicces volt és itt jegyezném meg, hogy NAGYON nehéz egyszerre scriptboxból olvasni a szöveget, közben a kamerába nézni és természetesnek is maradni.

Szerdától azonban egész hétre kértem, hogy hadd dolgozzak itthonról.

Hálistennek Inci jó beteg, csipkebogyó teát vedel és szót fogad az esetek többségében, így tudok mellette dolgozni is.

Főztem neki húslevest és a kedvenc túrógombócot is, nehogy éhen maradjon.

Elmentünk orvoshoz is, bár szinte biztos, hogy valami vírusos nyavalya van, mert a bölcsiben 9 gyerekből 5 és az egyik óvónéni is otthon fekszik ugyanilyen lázasan.

A doki szokás szerint a homeopátiás cuccokat tolta, persze, beadom neki a bogyókat, ártani csak nem fog, de ha 39 feletti a láz, azért kap csillapítót meg vizes borogatást is.

És persze minden receptre írt szer a gyereknek ingyen van…

Közben kaptam értesítőt, hogy december közepén mehetek egy külsős tréningre itt Berlinben egy hotelben lesz, 2 napos.

Time Management, magyarul talán hatékony időgazdálkodás tréningnek hívják.

Ő az itt https://www.haufe-akademie.de/25.62

Nem olcsó mulatság, de a cég évente bizonyos keretet ad minden dolgozónak, hogy azt a munkáját segítő tanulásra, fejlesztésre költse. Ahogy látom, 10 emberből átlag 2 használja ezt ki (a kötelező képzéseken túl).

A főnivel megbeszéltük, mondta is, hogy ha már a munkám nagy részében én is ilyeneket szervezek, ideje megnézni, milyen is ez a résztvevői oldalról.

Külön mázli, hogy városon belül találtunk angol nyelvű programot, alig várom :)

Martinstag - Szent Márton napja és egyéb történések

Azzal kezdeném, hogy hideg van. Nem kicsit, nagyon. Szombat délután a Stadtparkba mentünk kacsát nézni Incivel és Barnussal, de csak a befagyott tavat láttuk. 

A hideg ellenére még mindig tartom magam ahhoz, hogy Berlin kisgyerekkel a lehető legjobb választás volt. Például ebben a hidegben tartják november 11-én a Márton napi ünnepséget és lámpásos sétát. Nagyon komolyan veszik itt ezt a hagyományt. Kicsit nem értem, hogy otthon miért nem, pedig Márton ugye Savariaból származik.
A hét elején már volt egy szülői összejövetel ahol megbeszéltük, hogy ki mivel járul hozzá a pénteki közös uzsonnához. 

Márton napján aztán minden szülő korán jött a gyerekért, énekeltünk egy párat, ettünk, ittunk aztán ahogy kezdett sötétedni elindultunk egy közeli templomba. Út közben égtek a lámpások, énekeltünk, a gyerekek bohóckodtak vagy éppen ha elfáradtak cipelni kellett őket.

A templomban rengeteg gyerek volt, óvodások, kisiskolások és együtt megnéztünk egy rövid kis darabot Márton legendájáról, gyerekek előadásában. A benti rész után a templom mögötti téren nagy körben fáklyásokkal álltak körbe felnőttek, középen "Márton" fehér lovon vonult körbe, és mindenki a már teljes sötétben világított a lámpásával és énekelt. Nagyon cuki volt. Utána elindult a menet a környező utcákba, de mivel baromi hideg volt, csak egy kis szakaszon mentünk, majd leváltunk és hazamentünk. Persze egész este otthon lámpás dalokat kellett énekelni, Inci imádta. És persze ő is énekelt :)
A templomba vittünk ajándékokat is, amiket ilyenkor egyházi szervezeteken keresztül szegény gyerekekhez juttatnak el.

Inci ajándékai

 

Templomban

Szóval ismét nem unatkozunk. Facebookon azóta sem vagyok, és nem is hiányzik. Nem is értem, hogy volt rá időm, amikor nélküle sincs időm semmire.
Nagyjából a munkahelyemre járok pihenni, pedig aztán nem lehet mondani, hogy bent unatkozunk. Rengeteg a munka főleg az év vége előtti hajtásban és amikor a főninek említettem, hogy hát igen simán becsúszik sok túlóra, eléggé kiakadt, hogy nem lenne szabad a munkába temetkezni semmilyen szinten, ami túlmegy a napi 8 órán. Ami nem holnapra vagy a héten kell, azt meg kell tanulni elengedni.
De nehéz ezt teljesíteni, ha az ember maximalista. Vannak, akik kiválóan beleszarnak, sajnos vagy nem, én nem ez vagyok. Főni pl simán elmegy a legnagyobb káosz közepén egy hétre pihenni :)

Otthon Inci a fő kihívás. Hálistennek nem egy hisztis alkat csak a társaságot igényli. Azért néha szeretnék úgy beülni a kádba 15 percre, hogy nem csipog a nyakamban 2 perc után. Május óta eddig volt kb 2 szabad délutánom (pár órám), hamarosan kicsit kéne pihenni is mielőtt lemerül az akksi.

Valamikor múlt héten az alsó szomszéd anyukával futottam össze a földszinten. Akkor említette, hogy szívesen lát minket egy kávéra. Pár napra rá várt is a meghívó a postaládában. Vasárnap délután mentünk át. Apuka német születésű, kínai-koreai ősökkel, anyuka Törökországban született és élt pár évet, majd költözött a család Berlinbe. Anyuka tanár, apuka valamelyik hivatalban dolgozik, kislányuk 11 éves és mindenki tökéletesen beszélt angolul. Anyuka testvére és 2 fia is ott volt, így Incit azonnal lefoglalták a gyerekek és kb 2 órán keresztül játszottak. Néha kijött a konyhába sütit falatozni mondjuk.
Megkapta ajándékba a kislány összes régi játékát, így már hivatalosan is kijelenthetem, hogy úszunk a játékokban. És még mondták, hogy tele a pince, nemsokára adják a következő adagot..
Kell vennünk egy lapos, pakolós polcot a szobájába és ideje lesz egy szanálásnak is.
Viszont a délután nagyon jól sült el, nagyon jót beszélgettünk.
Nem árt, ha az ember jóban van a szomszédaival.

Végre volt időm a Canont is elvinni szervízbe az egyik ebédszünetben és nagyjából pontosan az a baja amire gondoltam: a kijelző elektronikája hibásodott meg. Nagyon szeretem a német pontosságot. Beadtam a gépet, a hölgy mondta, hogy 48 óra a bevizsálái idő, utána kapok egy emailt a részletes eredménnyel és árajánlattal, ami alapján eldönthetem, hogy kérem e a javítást vagy sem. A valóságban pontban a 48. órában jött az email, majd válaszoltam, hogy kérem a javítást. Erre 5 percre jött egy válasz, hogy a javítási idő 14 nap, ám a hölgyike telefonon mondta, hogy ez lehet, hogy 3 hét lesz, mert rengeteg a munkájuk. Szóval hamarosan lesznek normális képek itt is, nemcsak a telefonos nyomiságok. 

A végére hagytam a nagy hírt: 2 hete nem használok mosószert és öblítőt, helyette mosódióval, mosószódával és marhaepeszappannal mosok. Öblítő helyett ecet és illóolaj van. Eddig viszonylag jók a tapasztalatok bár még kísérleti fázisban vagyok, hogy mi milyen arányban, mennyi áztatással stb. hatékony. Aztán meglátom, hogy hogy válik be minden hosszútávon, de eddig teljesen jól működik.

Közben Trump is elnök lett, amit nagyon nem szeretnék kommentálni, még emésztem a dolgot...

Halloween

Otthon javában tombolt a 4 napos hosszú hétvége, Németországban ez is, mint minden ünnep és szabadnap tartományonként változó. Naná, hogy Berlinben nem tartják... jóval kevesebb amúgy itt az ünnepnap, mint máshol az országban.

Bezzeg Halloweent tartanak, tegnap este átszaladtam boltba és mindenhol félelmetes jelmezbe öltözött és arcfestett gyerekek futkároztak. Míg Amerikában házakhoz kopognak be ijesztgetni és édességet kérni, itt boltokba mennek be, ahol valami kis mondókát mondanak és már telik is a gyűjtőzsák.
Azért némelyik a frászt hozta rám a sötétben.

Mi is állítottunk órát vasárnap éjjel. Ha jól tudom az egész óraátállítás Németországból indult anno. Igazán el is törölhetik végre.

Szombaton el akartunk menni a Berlin melletti outletbe. Ugyanaz a cég, mint ami Parndorfban van. Sajnos kicsit bonyolult kijutni tömegközlekedéssel (és gyerekkel, így szkippeltük a témát, amíg nem lesz kocsink.

Helyette Incivel csajos hétvégét tartottunk.

Egy nagy séta után beültünk egy KinderCaféba.
Nagyon szép az ősz Berlinben. Néha hidegebb, mint amit én elképzelek, de tényleg csodálatos. Mivel tele van a város parkkal, fákkal, ezek gyönyörű színeket adnak ilyenkor a városnak. Csak mondom, mert Budapesten már alig van fa vagy zöld terület, így a képzelőerőre bízom a dolgot :)

Vissza a KinderCaféra, Budapesten egy ilyen hely van, ez a HellóAnyu. Orsi, a tulajdonos sokáig élt Berlinben, mielőtt jöttünk mondta is, hogy itt minden sarkon lesz egy ilyen hely. Hozzátenném, hogy egyiknek sincs olyan hangulata, mint amit ő összehozott a Csányi utcában.
Ahol most voltunk az pl nem volt rossz. Ebédre akartunk beülni, de szombat lévén brunch büfé volt. Mindenevő Incivel ez nem kihívás, tudtam, hogy úgyis lesz olyan az asztalon, amit megeszik. Desszertnek kapott egy kis amerikai palacsintát (pancake) Nutellával. A szomszéd asztalnál (2 pár+gyerekek, ebből összesen egy német anyuka) dőltek a nevetéstől, mennyire cuki, ahogy majszol. Nem nagyon szoktam neki édességet adni. Persze néha egy tejszelet lecsúszik, de inkább egy mézes kenyér vagy valami müzli a finomság (Inci: "ság").

Kényelmesen megebédeltünk, majd a hely hátsó részében kialakított játszószobában játszott egy kicsit.

 

Halloween hétfőre esett így minden nagyobb programot hálistennek hétvégére tettek. Vasárnap nagyon szép idő volt, ezért délután elmentünk a botanikus kertbe. Busszal nagyjából 15-20 perc tőlünk és persze Inci már járt itt a bölcsivel. Egyértelműen felismerte hol járunk és lelkesen mutatta a tavat, kacsákat.
Szóval itt volt a város legnagyobb gyerek Halloween rendezvénye. A legrosszabbra számítottam, ehhez képest irtó jól éreztük magunkat.
A kert, már amennyit láttunk belőle csodálatos! 

Kinti és benti programok is voltak. Kinti pl a szalmadobálás: egy domboldal leszórva szalmával (nem ragadós) és rendes szalma-csata alakult ki. Persze itt is majdnem mindenki jelmezben volt már, elég vicces látvány volt. Az üvegházban voltak a kézműves foglalkozások: tökfaragás, maszkfestés, sima festés. Incit még nem igazán lehet a maszkos feladatba bevonni, mert nem húzza fel. Így a sima festést választottuk. Lehetett venni vászontáskát, amire aztán készültek a remekművek. 

Annak ellenére, hogy rengeteg gyerek volt, minden teljesen nyugiban zajlott. Semmi üvöltés, veszekedés, magam is meglepődtem. Mindenki sorrakerült, a feladatokat felügyelő nénik szuper kedvesek voltak, pedig mi már a nap második felében értünk oda és tuti már ezer gyerek volt előttünk aznap.
Az egyik meg is jegyezte, hogy Inci a korához képest milyen ügyesen fest - nem megy a táskán kívül pl. (Igen, beszélt angolul)

Belefutottunk egy magyar családba is de csak köszöntünk és ment mindenki a dolgára.
A festés után éppen elkezdődött az estét záró gyerekkoncert.
Már sötét volt, ez szabadtéren zajlott. A zene nyilván ez a baromi idegesítő gyerek srammli volt, de a látvány még nekem is tetszett. Az énekesek boszorkány meg zombi jelmezben voltak, tökök táncoltak a háttérben. Inci nagyon élvezte. Ment a tapsi ezerrel.
Pár számot meghallgattunk és mentünk haza.

A buszmegállóban találkoztunk a kínai családdal, akiknek a 2 kislánya Incivel járt bölcsibe. A nagyobbik iskolába jár már, a kicsinek találtak a lakásuktól 2 percre bölcsit. Inci nagyon szerette őket, sajnáltuk is, hogy elmentek de most nagyon jó volt találkozni velük. Nem laknak tőlünk sem messze úgyhogy megbeszéltük, hogy keressük majd egymást és tudnak játszani a makik.

Vicces amúgy, hogy ezt a posztot már 2 napja írom. Egyszer csak a végére értem azt hiszem :)

Vica óvónéni

Kedden itthonról dolgoztam, de estére sajnos éreztem, hogy beteg leszek, így írtam a főnöknek, hogy hadd maradjak a héten itthon. A bölcsiben is szóltak délután, hogy Inci nincs jó bőrben, ha gondolom vigyem el orvoshoz.

A gyerekorvos a héten délután zárva, most van 2 hétig őszi szünet, gondolom ezért. Hívtam másik orvosokat, de nem voltak nyitva éppen. Az egyetlen hely, ahol felvették egy gyerekfogászati rendelő volt, mondták, hogy ők bár "csak" fogorvosok, de szívesen megnézik, ha valami sürgős baj van segítenek. Hát jó. Nem is volt messze, így elmentünk. 

Mindenre számítottam, csak arra a látványra nem, ami fogadott. Egy repülőgép és repülőtér design volt az egész rendelő. Percekig csak álltam és néztem körbe. A recepciós csaj mondta, hogy ő is imádja :)

Kb 10 percet kellett várni, Inci sem panaszkodott közben, annyi játék volt. 

Megvizsgálták, és ha már itt volt a fogait is megnézte a dokinéni. Közben a plafonon ment a mese, nehogy unatkozzon a gyermek. 

Másnap reggel azért elmentünk a saját dokihoz is, Inci egy tündér volt ismét. Szó nélkül vizsgálta az orvos tetőtől talpig. Valami lightos vírust nyalt be, attól folyik taknya nyála, plusz még a szemfogai is jönnek már mondjuk kibújtak, de nőnek.

Így mindenképp jobbnak láttam, ha a héten otthon maradunk.

Mivel a fél iroda beteg és elég húzós a munka (végre), nem betegszabit vettem ki, hanem home office-t. A betegszabi nálunk amúgyis úgy működik, hogy szarul vagy, szólsz a főnöknek és 3 napig orvosi igazolás nélkül is elfogadják, hogy nem mész be. 3 nap után kötelező már orvosi papírt vinni. Azért szigorúan a lelkemre kötötték, hogy pihenjek is és meg ne erőltessem magam. 

Naivan elképzeltem, hogy gyömbéres teát kortyolva verem a laptopot majd amíg Inci játszik és mesét néz, hát ööö ja. Azért még csak 2 éves múlt és valamit ebédelni is kell minden nap és nagy figyelmet igényel, így a főzés, munka és játék keveréke volt ez a 3 nap plusz most a hétvége. Nem mondom, hogy nem szívta le az agyam teljesen, de jó is, hogy betegen nem kell mászkálni legalább és emberek közé menni. Napi 1 sétánk volt azért, kellett a friss levegő. Barnussal mentünk erdőbe vagy éppen boltba.

Amire különösen jó volt ez a nem tervezett otthonlét, hogy Incit végre egész nap pelenka nélkül tudtam hagyni. Eddig is voltak már próbálkozások, pár órára pelus nélkül otthon, de ha mentünk valahova akkor kapott. Most alváshoz kapott csak, de pl sétára nem. Az erdőben be is pisilt, de a boltba menet nem. Az erdőben már utánozta Barna 3 lábon pisilését is.
Otthon már nem is kérdés, hogy kiabál és fut a WCre, nagyon vicces amúgy. Néha vaklárma, de legalább otthon nem pisil már be. Sőt, alvás után már a pelusba sem akart. Szólok is majd a bölcsiben, hogy ne lepődjenek meg.

Apropó, bölcsi:

Ugyebár a max 10 gyerekre, aki nálunk van, a törvény szerint minimum 2 óvónő kell. Ha az egyik beteg, a Jugendamt tud küldeni helyettest. Nálunk mivel tényleg családias a környezet és a hangulat, a szülők is ismerik egymást, így az éppen ráérő szülő általában felajánlja, hogy beugrik 1-1 napra. Múlt héten nekem volt egy lazább napom, home office szintén, így hát (kapaszkodik mindenki?):

1 napra óvónéni lettem. 

Legjobban Nóri sorai jellemzik ezt az egész szituációt: 

"komolyan mondom, nekem 4 éve azt mondják, h te gyerekekre fogsz vigyázni a saját lányod bölcsis csoportjában tuti azt gondolom, h elmebeteg, aki beszél"

8 gyerekkel indult a nap, 2 közülük ebéd előtt még haza lett küldve, mert előtte nap hánytak (unokatestvérek) és apuka a 24 órás szabály ellenére behozta a bölcsibe. A 24 órás szabály láz és hányás esetén van.

Incivel mi is ebéd után hazamentünk, hogy ha már lehet akkor otthon aludjon és akkor csak 5 gyerek marad Vivinek délutánra 

Számítottam egy sor hisztire meg anya anya meg csimpaszkodásra, de SEMMI. Ügyesen játszott, a gitáros énekes mondókákat kívülről tudta, bármit, amit németül mond neki Vivinek megérti. ISZIK TEJET. 

Én 34 éve nem iszom kb tejet. Otthon és itt is azt mondta az orvos, hogyha kellő mennyiségű sajtot, joghurtot stb. eszik a gyerek, hagyjam a francba a tejet. 
Persze felőlem igya, nem zavar, sőt azóta a reggeli menüre felkerült a müzli tejjel és a kakaó is.

A délelőtti játékok, játszótér és az asztalnál való reggeli és ebéd után már értem miért mondja Vivi, hogy Inci milyen jó gyerek.

Minimális fegyelmezésen kívül tényleg nem kell rászólni. Szépen játszik, eszik, nem válogat, öltözik, cipőt húz (amit a nála nagyobbak sem csinálnak), kezet mos. Szóval na. Mondjuk van benne munka, de csomó minden neki már természetes, amit mások tanulnak. Már ha a szülők veszik a fáradtságot.

Azért a nap végére éreztem, hogy a családi vonallal ellentétben én miért is nem lettem pedagógus.

Führerschein - a német jogsim

Mielőtt elhagytuk Magyarországot, átnéztem minden fontos iratunkat, lejárati dátumok stb. Láttam is, hogy a jogsim már csak december közepéig érvényes, de mivel a kocsit is eladtam és az még májustól akkor fél év volt, úgy voltam vele, hogy addig még megyek Magyarországra és majd ősszel megcsináltatom. Ehhez képest június elején jött egy email valami mittudomén milyen hivataltól, hogy a jogosítványom B kategóriája július 21-én lejár majd, szülinapi ajándék gyanánt.

Ekkor kattant be a történet, hogy kedves nagybátyám is hasonlóan járt, csak neki már a rendőr fedezte fel a lejárati dátumot és hopp el is felejthette megújításig a jogsit.

Ugyanis, kedves tévénéző gyerekek, a jogosítvány lejárati dátuma NEM ugyanaz, mint a kategória érvényessége. Míg az előző az első oldalon van feltüntetve, jól látható módon, addig az utóbbi a hátoldalon található és javaslom, hogy nagyítóval keressétek.

Júliusig vártam, mert gondoltam lesz időm ezt elintézni, majd ősszel otthon blabla. Aztán jött a meglepetés út, jegyek lefoglalva, autó bérelve.
Jajj, jajj nekem itt szeptember 22-én bizony vezetni kell.

Július elején hívtam a központi időpont adó számot, ez a 115 és ők látják, hogy egész Berlinben milyen ügyhöz és melyik hivatalban, mikor van szabad időpont.
Jogosítvány cseréje: augusztus vége, ügyintézési idő 6-8 hét. Muhaha, köszi.

Egyből Google, Facebook, mindent segítségül hívtam.
Azt tudtam, hogy nem szeretnék magyar jogsit, mert a lejárt magyart be tudom cserélni németre, és ha már EU meg itt van lakcímem is, akkor miért is ne.
Ami szintén biztos volt, hogy július 21-ig, a lejárati dátumig be kell adnom a kérelmet ehhez, mert ha egyszer lejár, akkor már csak a kibocsátó országban cserélik/hosszabbítják.
Ezen kívül jöttek az infók, hogy ez kell az kell, orvosi vizsgálat, sok pénz Jézusom, menjek inkább haza, minden volt, innen is köszönöm az internetezőknek.

Azt is megtudtam a 115-ön a hölgytől (természetesen németül, hogy van egy hivatal a Puttkamestrassen, ahol el tudom intézni talán időpont nélkül.
Veszíteni valóm nem volt, ez a hivatal 2 megálló a munkahelyemtől, így július 12-én, még a lejárati idő előtt odamentem nyitásra, délelőtt 11-re. Akkor már a bejáratnál állt a sor és a szükséges infópult az első emeleten van :)
Egy kellemes 2,5 órát töltöttem sorbanállással. És mikor az ablakhoz jutottam, a nálam fiatalabb kislány természetesen nem beszélt angolul. Így activity módszerekkel elmutogattam, mit is szeretnék. Kaptam egy időpontot aznap 17:40-re (18-ig volt nyitva).

Visszamentem 17:42-re, közölték, hogy ejnyebejnye késtem, majd leültem a váróba és 55-kor hívtak be. Egy szintén angolul nem tudó, fiatal kislányhoz kerültem.
Elkért pár adatot, majd egy helyi automatához irányított, ahol be kellett fizetnem 35 eurót.
Aggodalommal közölte, hogy a lejárati időre nem lesz kész semmiképp a jogsi, de mondtam neki, hogy szeptember 22-re legyen meg és jóban leszünk.
Ó persze hát 6-8 hét, sima ügy, kapok majd egy levelet és mehetek is átvenni.
Szeptember 10 után telefonáltam, mert eltelt 8 hét és nyoma sem volt levélnek, akkor azt mondták, hogy nyugodjak meg, 10 hét már a feldolgozási idő és majd jön a levél.

Egy cseppet azért izgultam, mert kifizettem már a bérautót. De hát mit érne az életünk izgalom nélkül, ugye.
Szeptember 21-én munka után otthon egy levél fogadott, hogy szeptember 30 után mehetek a jogosítványért. Aha, kösz.

Hazarepültünk, reptér, autófelvétel, jogosítvány ellenőrzés, az ügyintéző csak az első oldalt nézte. Már csak azon kellett izgulni, hogy a 6 nap alatt ne állítson meg a rend őre. Szerencsére megúsztam.

A héten elmentem a hivatalba 11-re, ahol ismét brutális sor várt rám. Pontban 11-kor egy nő végigjárta a sort és előre gyártott sorszámokat osztogatott azoknak, akik csak átvétel miatt mentek. Így már csak 35 ember volt előttem úgy, hogy nyitásra mentem :)
Azért ez lényegesen gyorsabban ment, belengettem a levelet, leadtam a magyar jogsit és tádámm, 2031-ig csodás lesz az életem.

Se orvosi igazolás, se fordítás, se rengeteg pénz, csak mindennél több türelem kellett hozzá.

Azért mondjuk elgondolkodtató, hogy egy látásvizsgálat miért nem kell legalább, mint ahogy az is, hogy lejárt irattal is tudtam autót bérelni egy repülőtéren...

Egy jó nap

Ha valaki a tegnapi szörnyű éjszaka után azt mondja, hogy ma ilyen jó napunk lesz, nagyon kinevetem.
Tegnap délután egy kedves üzenet fogadott minket a ház ajtaján, amin az állt, hogy a szomszéd házban, amivel közös falunk van, szülinapi buli lesz. Nagy naivan arra gondoltam, hogy isznak egyet kettőt sokat, majd éjfél előtt elhúznak valahová szórakozni. Ehhez képest hajnal 4 után még teli torokból üvöltötték a remekbe szabott német popslágereket. Incit hálistennek nem zavarta, hogy az ágya melletti fal túloldalán kisebb káosz van, teljes nyugalomban aludt.

Aztán jött a jó nap:

* 9-kor keltünk, ami azért valljuk be, nem gyakori jelenség 2 év körüli gyerekkel.

* mivel az idő elég nyomi volt, nem mentünk sehova, helyette délelőtti program a főzés-mosás-takarítás volt. Inci kedvence, borsófőzelék volt a menü, amiből persze kétszer is evett ebédre.

* reggeli után kitaláltam, hogyha már úgyis egész nap itthon leszünk, lesz alkalom a szobatisztaság gyakorlati elemeire is. A délutáni alvás kivételével Inci egész nap pelenka nélkül volt és egyszer sem pisilt be! Csak a wcbe, mindig előre szólt, nagyon ügyes kis maki :) A bilit nem használja, csak a szűkítőt a nagy wcn.

* amíg aludt délután, elmentem egy gyerek-bolhapiacra. Kis családok kipakoltak és árultak mindenféle használt, de kitűnő állapotban lévő ruhát, játékot, könyvet. Még pár téli holmi hiányzott és sikerült is megvenni kb mindent. Szerintem Inci 10 éves koráig nevetve be tudtam volna vásárolni fillérekből.
Lesz még ilyen tavasszal is hálistennek :)

* amikor hazaértem, egyből Skype elé ültünk és Inci heti randija következett Mamával és Dédivel.

* délelőtt levelem is jött. Még mindig szokatlan, hogy itt szombaton is jön a postás. Félve nyitottam ki, mert a Familienkasse volt a feladó. Ez a hivatal, ahová a családi pótlék igénylést adtam le kb 3 hete. Legnagyobb örömömre értesítés érkezett, hogy mindent rendben találtak és ezentúl kapjuk a havi összeget Inci után. Illetve visszamenőleg is.
Erről írok külön majd, mert megér ez is egy külön posztot, mint eddig minden más hivatalos intézkedés itt Berlinben.

Este be akartunk menni a központba, de tényleg hideg volt, így a tervezett programot elnapoltuk. A város nevezetességei vannak kivilágítva pár hétig és különböző vetítések mennek az épületeken. Videón láttam már, eszméletlen jól néz ki. Arról nem is beszélve, hogy az egyik fő szponzor a munkáltatóm :)

Este még belefért egy hosszú séta is Barnussal, így ez tényleg egy nagyon jó nap volt.