Azzal kezdeném, hogy hideg van. Nem kicsit, nagyon. Szombat délután a Stadtparkba mentünk kacsát nézni Incivel és Barnussal, de csak a befagyott tavat láttuk.
A hideg ellenére még mindig tartom magam ahhoz, hogy Berlin kisgyerekkel a lehető legjobb választás volt. Például ebben a hidegben tartják november 11-én a Márton napi ünnepséget és lámpásos sétát. Nagyon komolyan veszik itt ezt a hagyományt. Kicsit nem értem, hogy otthon miért nem, pedig Márton ugye Savariaból származik.
A hét elején már volt egy szülői összejövetel ahol megbeszéltük, hogy ki mivel járul hozzá a pénteki közös uzsonnához.
Márton napján aztán minden szülő korán jött a gyerekért, énekeltünk egy párat, ettünk, ittunk aztán ahogy kezdett sötétedni elindultunk egy közeli templomba. Út közben égtek a lámpások, énekeltünk, a gyerekek bohóckodtak vagy éppen ha elfáradtak cipelni kellett őket.
A templomban rengeteg gyerek volt, óvodások, kisiskolások és együtt megnéztünk egy rövid kis darabot Márton legendájáról, gyerekek előadásában. A benti rész után a templom mögötti téren nagy körben fáklyásokkal álltak körbe felnőttek, középen "Márton" fehér lovon vonult körbe, és mindenki a már teljes sötétben világított a lámpásával és énekelt. Nagyon cuki volt. Utána elindult a menet a környező utcákba, de mivel baromi hideg volt, csak egy kis szakaszon mentünk, majd leváltunk és hazamentünk. Persze egész este otthon lámpás dalokat kellett énekelni, Inci imádta. És persze ő is énekelt :)
A templomba vittünk ajándékokat is, amiket ilyenkor egyházi szervezeteken keresztül szegény gyerekekhez juttatnak el.
 |
| Inci ajándékai |
 |
| Templomban |
Szóval ismét nem unatkozunk. Facebookon azóta sem vagyok, és nem is hiányzik. Nem is értem, hogy volt rá időm, amikor nélküle sincs időm semmire.
Nagyjából a munkahelyemre járok pihenni, pedig aztán nem lehet mondani, hogy bent unatkozunk. Rengeteg a munka főleg az év vége előtti hajtásban és amikor a főninek említettem, hogy hát igen simán becsúszik sok túlóra, eléggé kiakadt, hogy nem lenne szabad a munkába temetkezni semmilyen szinten, ami túlmegy a napi 8 órán. Ami nem holnapra vagy a héten kell, azt meg kell tanulni elengedni.
De nehéz ezt teljesíteni, ha az ember maximalista. Vannak, akik kiválóan beleszarnak, sajnos vagy nem, én nem ez vagyok. Főni pl simán elmegy a legnagyobb káosz közepén egy hétre pihenni :)
Otthon Inci a fő kihívás. Hálistennek nem egy hisztis alkat csak a társaságot igényli. Azért néha szeretnék úgy beülni a kádba 15 percre, hogy nem csipog a nyakamban 2 perc után. Május óta eddig volt kb 2 szabad délutánom (pár órám), hamarosan kicsit kéne pihenni is mielőtt lemerül az akksi.
Valamikor múlt héten az alsó szomszéd anyukával futottam össze a földszinten. Akkor említette, hogy szívesen lát minket egy kávéra. Pár napra rá várt is a meghívó a postaládában. Vasárnap délután mentünk át. Apuka német születésű, kínai-koreai ősökkel, anyuka Törökországban született és élt pár évet, majd költözött a család Berlinbe. Anyuka tanár, apuka valamelyik hivatalban dolgozik, kislányuk 11 éves és mindenki tökéletesen beszélt angolul. Anyuka testvére és 2 fia is ott volt, így Incit azonnal lefoglalták a gyerekek és kb 2 órán keresztül játszottak. Néha kijött a konyhába sütit falatozni mondjuk.
Megkapta ajándékba a kislány összes régi játékát, így már hivatalosan is kijelenthetem, hogy úszunk a játékokban. És még mondták, hogy tele a pince, nemsokára adják a következő adagot..
Kell vennünk egy lapos, pakolós polcot a szobájába és ideje lesz egy szanálásnak is.
Viszont a délután nagyon jól sült el, nagyon jót beszélgettünk.
Nem árt, ha az ember jóban van a szomszédaival.
Végre volt időm a Canont is elvinni szervízbe az egyik ebédszünetben és nagyjából pontosan az a baja amire gondoltam: a kijelző elektronikája hibásodott meg. Nagyon szeretem a német pontosságot. Beadtam a gépet, a hölgy mondta, hogy 48 óra a bevizsálái idő, utána kapok egy emailt a részletes eredménnyel és árajánlattal, ami alapján eldönthetem, hogy kérem e a javítást vagy sem. A valóságban pontban a 48. órában jött az email, majd válaszoltam, hogy kérem a javítást. Erre 5 percre jött egy válasz, hogy a javítási idő 14 nap, ám a hölgyike telefonon mondta, hogy ez lehet, hogy 3 hét lesz, mert rengeteg a munkájuk. Szóval hamarosan lesznek normális képek itt is, nemcsak a telefonos nyomiságok.
A végére hagytam a nagy hírt: 2 hete nem használok mosószert és öblítőt, helyette mosódióval, mosószódával és marhaepeszappannal mosok. Öblítő helyett ecet és illóolaj van. Eddig viszonylag jók a tapasztalatok bár még kísérleti fázisban vagyok, hogy mi milyen arányban, mennyi áztatással stb. hatékony. Aztán meglátom, hogy hogy válik be minden hosszútávon, de eddig teljesen jól működik.
Közben Trump is elnök lett, amit nagyon nem szeretnék kommentálni, még emésztem a dolgot...
