2016-10-04

Október 3 - A német egység napja

Nekem először ez az ünnepnap egy teljes szabadnapot jelentett csak, amin mehetünk az állatkertbe. Sosem gondoltam volna, hogy egy jó kis klasszikus búcsúba csöppenek még aznap :)

Aztán reggel egy pofás torokfájással indítottam, így állatkert nyista, helyette Pori elvitte Incit a Yorckstrassenél lévő hatalmas parkba ebédig, addig volt pár órám helyrehozni magam. 
A délutáni alvás után viszont kellett találnom valami programot, amivel Incit lekötöm. Az idő is langyos 15 fok volt és nem is esett. Írtam egy másik magyar anyukának, hátha mennek játszótérre, és ő javasolta, hogy menjünk a Bradenburgi kapuhoz, ahonnan ők épp hazaértek, de vásár van meg zenebona, az meg mindig jó. A tömeg kevésbé, de majd feltalálom magam.
S-bahnnal ez a mutatvány 5 megálló tőlünk, hamar odaértünk. 

Teljes sokkot kaptam mikor megláttam, hogy az egykori Love Parade helyszínén micsoda búcsút rittyentettek. Szinte még láttam magam előtt Westbamet és Marushat a körhinta helyén.

Természetesen ezer rendőr, táska átvizsgálása belépéskor, azért megpróbáltak biztosra menni. 

És akkor arcomba csapott a búcsú :D
Körhinta, kacsahalászat, célbadobó, óriáskerék, 2 magyar lángosos, ezer currywurst árus, ja és a lufis! Persze az is volt... :) Közben az úton színpadok, zenészek. Tömeg volt, de teljesen kulturáltan lehetett közlekedni.

Inci életében először ült egyedül ezeken a forgó szarokon, egyből annyira megtetszett neki, hogy három kört is ment 3 különböző objektummal. 
A kacsahalászat még mindig a világ legnagyobb biznisze, nem is értem, mit keresek az Eonnál... nyeremény a kínai plüssipar összes remeke, nekünk egy kiváló macskát sikerült összeszedni. 

A lufiárusnál kicsit rezgett a léc, mert Inci kinézte az egyik legnagyobb bocis héliumos lufit, amit gyorsan meggondolt és rendőrség helikopteres lett a másik opció. Mivel nem volt kedvem a tömött vonaton egy ilyennel hazamenni, és tudtam azt is, hogy belehal, ha nem kap valamit onnan,  gyorsan felhívtam a figyelmét egy csillag végű világítós botra, ami biztosan varázspálcaként is funkcionál néha. Nyilván tetszett neki.

Miután a kínai ipart, a magyar lángosost és a román búcsús vendégmunkásokat is megörvendeztettük némi helyszíni költekezéssel, elindultunk haza. 

Ennyi pont elég volt.

A varázscsillagpálca:




A leleményesebbek láthatják a magyar nagykövetség zászlaját a kapu boltívein keresztül :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése