Ügyeleten jártunk

2 napja ugyanúgy indultunk az erdei sétára, mint máskor. Inci ugyanúgy lepkéket kergetett, hangyát simogatott és botokat szedett fel Barnusnak.
És persze néha meg is makacsolta magát és rájött az ötperc. Egy ilyen "ötperc" alkalmával kb tízszer szóltam neki, hogy jöjjön tovább és ne egy lyuk mellett bohóckodjon. Nyilván nem fogadott szót és elég szerencsétlenül beleesett a lyukba. Egyből ki is jött belőle, nem volt mély, de a termetéhez képest nagy gödör. Végignéztem, ahogy kicsit bicsaklott a lába és először azt hittem, hogy a bokája lesz a baj.
Nem is akart már utána sétálni és a jobb lábára nem is tudott állni egyáltalán.

Irány haza, majd hónom alá csaptam a biztosítási kártyánkat és elbuszoztunk egy kórházba, ami 3 megállóra van tőlünk. Ott a baleseti/sürgősségi ellátásra mentünk. Nagyon kedvesek voltak, de elmondták, hogy náluk nincs gyerekorvos vagyis gyermek ortopéd specialista. Felajánlották, hogy megnézi egy orvos helyben, ha nagyon akarom, de jobban járok, ha másik ügyeletre megyek. Kaptam 2 kórház címet is.
Taxiba ültünk és mentünk a St Joseph kórházi ügyeletre. 

Még mielőtt bármi papírt kértek volna vagy bármi adminisztrációs hülyeséggel húzták volna az időt, egyből egy nagyon kedves orvos megvizsgálta Incit, kikérdezett, hogy mi történt stb.
Fájdalomcsillapítót adott neki, majd miután ellátta a gyereket, elkérte a biztosítási kártyát.

Ezután egy rövid várakozás után egy másik helyiségben gyorsan adminisztrációs kérdéseken estünk át. Az egész nem tartott 5 percig, mégis nagyon alapos volt. Helyi gyerekorvos adatai, gyerek, szülő stb.

Megint rövid várakozás (talán 10 perc), közben persze játékok és az érkező vérző fejű gyerekek megcsodálása :)
Aztán hívtak is az egyik vizsgálóba, ahol egy kedves orvos Incit egy "hogy vagy" kérdéssel fogadta. A névtábláján Miroslav állt, és szlovák volt.
Mondtam neki, hogy egyelőre nem tudom, hogy vaklárma e vagy komoly a sérülés, mert se egy seb, duzzanat, de ha leteszem a földre a gyereket, üvöltve húzza fel a jobb lábát. Mondta, hogy külsőleg semmi baj, végigtapogatta, úgy is rendben, de foglalt egy időpontot röntgenre is. Nem jövőre, hanem 15 perc múlva.
Ott volt egy kis üvöltés, nem akart már Inci nagyon együttműködni, de megértem, előtte mindenkivel kedves volt és már a vacsoraidőbe is belecsúsztunk.

Azért sikerült "lefényképezni" a lábát. Amíg az eredményre vártunk már láttam rajta, hogy éhes. Büfé ilyenkor már zárva, így egyetlen forrás egy snack automata volt. A sok édesség közül egy viszonylag normális Hanutára esett a választás és mire befalta már hívtak is a vizsgálóba, meg is volt az eredmény.
Nincs törés, zúzódás, de valami izomhúzódás / minimális ficam okozza a fájdalmat. Ha 3 nap után rosszabb, azonnal vissza.
Addig próbáljuk kímélni, ha szükséges akkor fájdalomcsillapítót adhatok.
Budapesti kedvenc gyerekorvosunkkal Facebookon konzultáltam és mondta, hogy a fekete nadálytő krémmel, amit előtte nap hozott Pori otthonról a sérült lábamra, kenhetem Incit is.

Jelenleg nem tudom eldönteni, hogy mi van, mert a bölcsiben ugrál és kergetőzik, de amint engem meglát, biceg.
Nyilván fele színészet, de biztosan fáj is neki valamennyire. Az első és második éjjel kapott fájdalomcsillapítót, ma már semmit. Direkt meg sem kérdezzük, hogy fáj e neki, mert arra mindig igen a válasz. Mint ahogy bármire rámondja, hogy igen vagy nem, még ha az ellenkezőjét is gondolja. Inkább megfigyeljük és az alapján ítélünk.

A kórházi ellátás és dolgozók előtt le a kalappal, nem tűntek egy stresszes brigádnak, pedig nem lehet könnyű nekik sem.